1.) Légrétegek típusai
Az MSZ EN ISO 6946:2017 6.9. pontja foglalkozik az épületszerkezetekben található légrétegek hővezetési ellenállásának számításával, azon légrétegek esetén, melyekre igazak az alábbi feltételek:
- amelyet két, gyakorlatilag párhuzamos, a hőáram irányára merőleges és legalább 0,8 emissziós tényezőjű felület határol;
- amelynek vastagsága (a hőáram irányában) a másik két irányú méretnek kevesebb mint 0,1-szerese, és nem nagyobb, mint 0,3 m; és
- amely a BELSŐ környezettel NEM áll légcserekapcsolatban
Méretét tekintve a légréteg két típusát különbözteti meg a szabvány, és mindkettőre vonatkozik:
- LÉGRÉTEG: melyek szélességi és hosszúsági mérete a hőáram irányában mért vastagság legalább tízszerese
- LÉGÜREG: melynek szélességi vagy hosszúsági mérete összemérhető a vastagsággal
Együttesen továbbra is légrétegnek nevezzük őket.
2.) Kiszellőztetés
Kiszellőzés szempontjából 3 csoportba sorolhatjuk a légrétegeket:
ZÁRT: amennyiben nincs egyértelműen kialakuló légáramlat a légrétegben
Ez tehát nem a teljesen zárt légrétegeket jelenti csupán, hanem a szabvány szerint azokat is, melyeknél apró nyílások találhatóak a külső környezet és a légrés között, ezeket nem takarja közvetlenül hőszigetelés ( légrés és a külső környezet között nincs hőszigetelés), és a légréseken nem alakul ki légáram, valamint azok mérete nem haladja meg:
- függőleges légréteg esetén: < 500 mm2-t, 1 m hosszra vetítve (vízszintes irányban)
- vízszintes légréteg esetén: < 500 mm2-t, 1 m2 felületre vetítve
KISMÉRTÉKBEN ÁTSZELLŐZTETETT: amennyiben korlátozott légcsere jön létre a külső környezettel – a szellőző nyílások mérete az alábbi tartományba esik:
- függőleges légréteg esetén: >500 mm2, de < 1500 mm2 1 m hosszra vetítve (vízszintes irányban)
- vízszintes légréteg esetén: > 500 mm2, de < 1500 mm2 1 m2 felületre vetítve
INTENZÍVEN KISZELLŐZTETETT: amennyiben a légréteget a külső környezettel összekapcsoló mérete legalább:
- függőleges légréteg esetén: >1500 mm2, 1 m hosszra vetítve (vízszintes irányban)
- vízszintes légréteg esetén: >1 500 mm2, 1 m2 felületre vetítve
Fontos megemlíteni, és a szabvány is kitér rá, hogy a nyílt fugával készülő homlokzatburkolatok fugái nem tekinthetőek szellőző nyílásnak, mivel méreteiket tekintve jellemzően a zárt légrésnél jelzett paramétereknek felelnek meg.
3.) Légrétegek hővezetési ellenállása
A zárt légrétegekre vonatkozóan, amennyiben azok vastagsága nem haladja meg a 30 cm-t, a szabvány egyszerűsített eljárást definiál. Ehhez táblázatban adja meg a hővezetési ellenállás értékeit, bizonyos légréteg vastagságokhoz, a hőáram irányától függően (függőlegesen felfelé ill. lefelé irányuló, vagy vízszintes). Ez az egyszerűsítés csak abban az esetben alkalmazható, amennyiben fennáll az 1.) pontban megadott mindhárom feltétel a légrésrétegre vonatkozóan.
Részletes eljárásként, illetve amennyiben fenti feltételeknek nem felel meg a légrés, a szabvány D melléklete ad meg egy képletet, Ezzel már a 30 cm-nél vastagabb légrétegek esetében is kiszámíthatjuk a hővezetési ellenállást. A számítás figyelembe veszi:
- a légrést határoló felületek emissziós tényezőjét
- a felület dőlésszögét
- a légréteg két oldalán lévő hőmérsékletkülönbséget
Tekintve, hogy mind a hővezetési, mind a felületi ellenállás függ a hőmérséklettől, és fordítva, iterációs eljárással jutunk megoldáshoz.
A külső és belső oldali hőmérsékletből és felületi ellenállásból belső és külső felületi hőmérsékletet számolunk, majd a két pont közé lineáris húzva megkapjuk a kiindulási feltételt, lefuttatjuk a légréteg számítást, majd az egész eljárást addig ismételjük, míg a változás egy küszöbérték alá nem megy.
Kismértékben kiszellőztetett légrétegek esetén szintén létezik egy, a szabvány által megadott egyszerűsített módszer, miszerint a zárt légrésekre vonatkozó táblázat ellenállás értékeit a szellőzőnyílások méretével korrigálva kapjuk meg a szellőztetett légréteg ellenállását.
Intenzíven kiszellőztetett légrétegek esetén a légréteg és utána következő burkolati/egyéb rétegek elhanyagolhatóak a számítás során, és a nyugvó levegőhöz tartozó külső hőátadási ellenállást kell figyelembe venni.
A hőátadási ellenállás fordítottan arányos a hőátadási és sugárzási tényező összegével, utóbbi pedig függ a felület és a környezet hőmérsékletétől, valamint a felület emissziós tényezőjétől.
A hőátadási tényezőkkel a szabvány C melléklete foglalkozik.
A külső oldali hőátadási tényezők, ahogy fentebb is említettük, a szélsebességtől függően kerülnek kiszámításra.
Intenzív kiszellőztetésű légrétegek esetén a hőátadási ellenállás értékei a belső oldali átadási tényezővel megegyezőek – tehát nyugvó levegőt feltételezünk a számítás során, hiszen a légrést határoló burkolat megvédi a közvetlen szélhatástól a mögötte lévő felületet.
A vonatkozó hőátadási tényezőket a szabvány táblázat formájában adja meg. A programban akkor tudjuk figyelembe venni a számítás során, amennyiben a felület (hőátadási) ellenállások részletes számítási módszerre kerültek beállításra a számítási módszerek ablakban.
4.) Páratechnika
Légréteg páradiffúziós tényezőjének számítása az MSZ EN ISO 12572:2016-ban és EN 15026 előszabvány is megtalálható, mindkettő a Schirmer egyenletet veszi alapul.
A levegő páradiffúziós tényezője hőmérséklet és nyomás függő. Értéke 23 fok léghőmérséklet és a 0 tengerszint feletti magassághoz tartozó 101 325 Pa atmoszférikus nyomáson 1,95*10-10 kg/msPa, de a szoftver az ingatlan helyrajzi adatai alapján vett tengerszint feletti magassághoz korrigálja a légnyomás értékét.