Az épülethez kapcsolódó fűtetlen terek figyelembevétele az energetikai számításokban több módszerrel is lehetséges.
- A 7/2006 TNM rendelet a 2. melléklet II/4. pontjában a fűtetlen térrel határos szerkezetek esetén alkalmazandó hőmérsékletkorrekciós tényező (μ) számítási módját ismerteti. Pince és padlás esetén megadja a tényező értékét (0,5 ill 0,9), melyet egyszerűsített számítás esetén alkalmazhatunk. Részletes módszerként a szabványokra hivatkozik.
- Az MSZ EN ISO 13789 szabvány 7.5 pontja foglalkozik a fűtetlen téren keresztüli hőárammal, melynek során szintén hőmérsékletkorrekciós tényezővel számol (bkorr), ez azonban nem egyezik meg fentivel, annál sokkal több tényezőt vesz figyelembe.
- Az MSZ EN ISO 6946:2017 szabvány 6.10. pontja egyrészt részletes módszerként hivatkozza az előző pontot, másrészt egyszerűsített módszerként a fűtetlen tér hővezetési ellenállásként való figyelembevételének módját adja meg, bizonyos feltételek mellett.
Az egyszerűsített módszer, MSZ EN ISO 6946:2017
A szabvány a hőtechnikailag homogén ill. bizonyos keretek közt inhomogén rétegekből álló szerkezetek hővezetési ellenállásának és hővezetési tényezőjének számításáról szól. A számítási módszer az anyagok és termékek megfelelő tervezési hővezetési tényezőjén vagy tervezési hővezetési ellenállásán alapszik.
A szabvány definiálja, mit tekinthetünk a hőtechnikailag homogén rétegnek: az olyan állandó vastagságú réteget, melynek hőtechnikai jellemzői egyenletesnek tekinthetőek.
Általános esetben a szabványban ismertetett számítási módszer alapján kiszámíthatjuk az egyes szerkezetek minden hőtechnikailag homogén és inhomogén részének hővezetési ellenállását, majd az egyes részek hővezetési ellenállását összegezve megkapjuk a teljes szerkezet eredő hővezetési ellenállását. Ebből számítható a hőátbocsátási tényező, melyet bizonyos esetekben a szabványban megadott korrekciós tényezőkkel kell módosítani.
A szabvány 6.10.1 pontja előírja, hogy amennyiben az épület fűtött teréből a kültérbe irányuló hőáram egy fűtetlen téren keresztül történik, az így kialakuló hőátvitelt – és az ehhez szükséges hőmérsékletkorrekciós tényezőt – az MSZ EN ISO 13789 szerint kell számítani (ld. részletes módszer). Ugyanakkor – amennyiben a fűtetlen tér külső térelhatároló szerkezete nem hőszigetelt – alternatívaként egy egyszerűsített módszert is megad, miszerint ebben az esetben a fűtetlen tér hővezetési ellenállásként kezelhető.
A fűtetlen tereken keresztüli hőáram egyszerűsített számításának alapja, hogy a fűtetlen teret is hőtechnikailag homogén rétegnek tekinti, melynek hővezetési ellenállása a szabvány 6.10.3 pontjában megadott képlettel számítható.
Mivel tud többet a részletes számítás?
A fűtetlen tereken keresztüli hőáram részletes számítása esetén elengedhetetlenül fontos a fűtetlen tér hőmérsékletének pontos ismerete fűtési szezonban, hiszen hőmérsékletkorrekciós tényezőt számítunk ennek segítségével. Azokban az esetekben, amikor a szerkezet páratechnikai viselkedését is szeretnénk elemezni – pl. állagvédelmi intézkedések – az egyszerűsített módszer nem ad támpontot, helyette javasolt az MSZ EN ISO 13789 szerinti részletes számítás alkalmazása.
Fent ismertetett egyszerűsített számítási módszer kevésbé pontos, azonban fontos, és nem utolsó sorban hivatalos alternatívát jelent, amennyiben például nem ismerjük a padlástér hőmérsékletét.
Hol alkalmazzuk a korrekciókat?
A rendelet szerinti U követelményérték a rétegrend ill. szerkezet általános keresztmetszetében számított hőátbocsátási tényezőre vonatkozik, vagyis ez a szerkezetet határoló közegek között értendő, így nem befolyásolhatja ezen közegek állapota. Figyelembe kell vennünk benne a szerkezeten belüli korrekciókat – pl. dübelek, rögzítőszerkezetek, inhomogenitás, változó vastagságú hőszigetelések stb. -, de nem a külső, vele érintkező légterek állapotát.
Hasonló szempontok szerint történik a nyílászárók esetében az árnyékolók figyelembevétele, melyek nem módosíthatják magának a nyílászáró szerkezetnek az U értékét, azonban figyelembe vesszük a hatásukat – a nyitott és zárt állapotuk közti átlagértékkel – a transzmissziós hőveszteségek számítása során.
A fent felsorolt, fűtetlen terekkel határolt szerkezetek esetén sem módosítjuk tehát magát a szerkezetre számított, rétegtervi U értéket, helyette a hőmérséklet korrekciós tényezőket – mind a TNM rendelet, mind az MSZ EN ISO 13789 szerinti számítás esetében – a transzmissziós hőveszteségeknél vesszük figyelembe. És bár az MSZ EN ISO 6946 szerinti számítás első pillantásra a rétegrend ill. szerkezet részeként kezeli a fűtetlen légteret – hiszen annak ellenállását számítja, ezt is fentiekkel egyenrangúan kezeljük, vagyis nem a rétegtervi U értéket módosíthatjuk vele, hanem a transzmissziós hőátviteli tényezőnél kerül figyelembevételre.
***
Credit: Photo by Gerald Murphy on Unsplash